Since it’s Shabbat, I’m going to introduce another synagogue in Romania: the Great Synagogue of Siret.
The first Jews settled in Siret around 1371, when Siret was granted city status. That year, a Jewish jeweler was hired at the court of the ruler of Moldavia. The town’s rapid development, due to its location on the route leading from Galicia (through Chernivtsi and Suceava) to Hungary, led to the settlement of several Jewish families in Siret even before the 16th century.
Of the town’s 7,240 inhabitants in 1880, Jews accounted for 43.1% of the population (3,122 inhabitants). In 1914, 3,500 Jews lived in the town. The Jewish community was organized along the lines of a guild, led by a staroste, and was subordinate to the community in Suceava until the mid-19th century, when it became an independent community. The community managed three funds: the “Leib Echner Fund,” which provided scholarships for Jewish students and non-students; the “Kalman Hecht Fund,” which supported Talmud Torah schools; and the “Aaron Blum Fund.” In addition to the Great Synagogue, there were four public synagogues and four private synagogues in the town.
The Great Synagogue in Siret was built in 1840 in the town center. It is one of the oldest Jewish places of worship in northern Moldova. A Hasidic school also operated within this synagogue.
The Great Synagogue in Siret looks like an ordinary building, with slightly arched windows. The interior of the building is decorated with skill and artistic sensitivity.
Among the rabbis who served at this synagogue, Reb Burstyn, Dr. Samuel Freifeld, and Reb Baruch Hager (of the Vijnița Hasidic dynasty) are particularly noteworthy. Rabbi Freifeld studied in Basel (1905–1909) and served as rabbi in Nové Mesto (Slovakia) before being called to Siret, where he died suddenly in 1930.
The rise to power in 1937 of the Goga-Cuza government led to the enactment of anti-Semitic laws that triggered a series of persecutions against Jews: they were beaten in the streets, forced to keep their shops open on Shabbat, etc. In June 1940, new laws adopted by the Ion Gigurtu government provided for the confiscation of property, the expulsion of ethnic Jews from schools and public office, and a ban on Jewish doctors treating patients of other ethnicities.
By the end of 1940, only 1,614 Jews (14.2% of the population) remained in Siret. When the Romanian Army was forced to retreat from Northern Bukovina, many Jews from Siret were killed.
On July 20, 1941, all the Jews from Siret were rounded up into a ghetto and marched on foot to Dornești. There, they were loaded onto a freight train and, after 14 days, arrived in Calafat. Two months later, in October 1941, they were sent back to Bukovina, where they were subjected to two weeks of forced labor, and then deported to Transnistria, to the camps at Berșad and Moghilev Podolsk. Eighty percent of the Jews died from disease, cold, and starvation.
Inside the synagogue building, there are two plaques inscribed with the names of 400 Jews from Siret who died in the camps of Transnistria.
Shabbat Shalom!
Gesta-ajánló:
Porig alázva: 100 nap Tisza Erdélyben
Tarr Zoltán tulajdonképpen saját kormányát – és saját magát – alázta porig, amikor nemcsak leejtette a szappant az erdélyiek főnöke előtt, hanem le is hajolt érte. Mert igaz ugyan, hogy eszközként IS használt minket Viktor Orbán, de ne tegyünk úgy, mintha ez az erdélyi magyarok többségének akaratával szemben történt volna – nem, az erdélyi magyarok többsége akkor is, ma is Viktor Orbán rajongója, és hosszú története van annak, hogy ez miért alakult így, de ennek a történetnek nem az fog véget vetni, hogy Tarr Zoltán bocsánatért esedezik. Az már csak külön fűszer ebben a zagyva csemegeboltban, hogy Tarr Zoltánon kívül csakis RMDSZ-es vezetők voltak jelen az eseményen. Így esett meg az, hogy Tarr Zoltán bocsánatot kért Kelemen Hunortól, vagy épp Péter Ferenctől, Maros megye tanácselnökétől, aminél lejjebb aligha lehet süllyedni, de meggyőződésem, hogy az említett tulipános korifeusok is csak néztek, mint a moziban, mert ekkora önmegalázásra ők sem számítottak, cserébe viszont gondolták, hogy lesz valamiféle üzenet, hogy többet ne lopjanak a magyar adófizetők pénzén megvásárolt médiaintézményeket vagy egyebeket, úgy mint szálloda, repülőtér, sörgyár, de Tarr Zoltán jött, látta őket, és bocsánatot kért.
Călin Georgescu ideges, mert az elmúlt 20 év orosz befolyását vizsgálja az elnök
Van az a pillanat, amikor egy politikus reakciója érdekesebb annál, mint a hír amire reagál. Călin Georgescu esetében most nagyjából itt tartunk: a román elnöki hivatal közölte, hogy készül a régóta ígért jelentés a 2024-es elnökválasztás érvénytelenítésének hátteréről, csakhogy a dokumentum nem áll meg ennél az egyetlen választásnál. Húsz év orosz hibrid műveleteit és befolyását akarják…
Szele Tamás: A Gripen és a Facebook
Nagyjából összegyűjtöttem a várható véleményeket, melyek gang-szerte ismert hangadóktól (tehát gangadóktól), nyugalmazott útkaparóktól, ismert műköröm-szakértőktől és ébredő honfiaktól várhatóak.
Bumm a fejbe: Irán kilőtte az amerikai rakétavédelem „agyát”
Van abban valami egészen huszonegyedik századi, amikor az ember épít egy körülbelül félmilliárd dolláros radart azért, hogy észrevegye a felé repülő ballisztikus rakétákat, majd az ellenség fogja magát, odaküld valamit – rakétát vagy drónt, ezt a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni – és kilövi magát a radart.
Putyin nyári hadjárata Európa ellen - a támadások nem teljes listája
Szóval, ez még csak nem is a teljes lista. Nem tudjuk, hány felderítő műveletet nem vettünk észre, hány kibertámadás maradt rejtve a nyilvánosság elől, hány szabotázst könyveltünk el balesetként, hány hamis történet eredetét nem sikerült visszafejteni, és hány olyan művelet előkészítése zajlik most, amelyről csak hónapokkal vagy évekkel később fogjuk megtudni, mi volt. Azt viszont már most tudjuk, hogy a Kreml egyik legfontosabb európai erőforrása nem valamely titkos fegyver, hanem a következmények hiánya. Miközben Ukrajna valódi rakétákat kap valódi városokra, Európa még mindig gyakran úgy viselkedik, mintha a megfelelő válasz egy újabb elemzés, egy újabb diplomáciai tiltakozás és egy újabb gondosan megfogalmazott közlemény volna.