Nagy Templom Siret

Ha szombat van, bemutatok még egy romániai zsinagógát: a Nagy Templomot Siretben.

Az első zsidók körülbelül 1371-ben telepedtek le Siretben, amikor a település városi rangot kapott. Abban az évben egy zsidó ékszerészt vettek fel a moldvai fejedelem udvarába. A város gyors fejlődését – amelynek oka az volt, hogy a Galíciából (Csernyivcén és Suceaván keresztül) Magyarországba vezető út mentén feküdt – több zsidó család is Siretben telepedett le már a 16. század előtt.

A város 1880-as 7 240 lakosából a zsidók a lakosság 43,1%-át (3 122 lakost) tették ki. 1914-ben 3 500 zsidó élt a városban. A zsidó közösség céh mintájára szerveződött, élén egy elöljáróval, és a 19. század közepéig a szucsávai közösség alá tartozott, amikor is önálló közösséggé vált. A közösség három alapot kezelett: a „Leib Echner-alapot”, amelyből ösztöndíjakat nyújtottak zsidó diákoknak és nem diákoknak egyaránt; a „Kalman Hecht-alapot”, amely a Talmud Tora-iskolákat támogatta; valamint az „Aaron Blum-alapot”. A Nagy Zsinagóga mellett a városban még négy nyilvános és négy magánzsinagóga működött.

A sireti Nagy Zsinagógát 1840-ben építették a város központjában. Ez az egyik legrégebbi zsidó imaház Észak-Moldovában. Ezen a zsinagógán belül egy haszid iskola is működött.

A sireti Nagy Zsinagóga egy átlagos épületnek tűnik, enyhén íves ablakokkal. Az épület belsejét nagy szakértelemmel és művészi érzékenységgel díszítették.

A zsinagógában szolgáló rabbik közül érdemes megemlíteni Reb Burstyn-t, Dr. Samuel Freifeldet és Reb Baruch Hager-t (a vijnicai haszid dinasztiából). Freifeld rabbi Bázelben tanult (1905–1909), és Nové Mesto-ban (Szlovákia) volt rabbi, mielőtt Siretbe hívták, ahol 1930-ban hirtelen elhunyt.

A Goga–Cuza-kormány 1937-es hatalomra kerülése antiszemita törvények megalkotásához vezetett, amelyek a zsidók elleni üldözések sorozatát eredményezték: az utcán verték őket, kényszerítették őket, hogy szombaton is nyitva tartsák üzleteiket stb. 1940 júniusában az Ion Gigurtu-kormány által elfogadott új törvények előírták a zsidó származású személyek vagyonának elkobzását, az iskolákból és a közhivatalokból való kizárásukat, valamint megtiltották a zsidó orvosoknak, hogy más etnikumú betegeket kezeljenek.

1940 végén Sireten már csak 1 614 zsidó élt (a lakosság 14,2%-a). Amikor a román hadseregnek vissza kellett vonulnia Észak-Bukovinából, több sireti zsidót megöltek.

1941. július 20-án Siret összes zsidóját egy gettóba terelték, majd gyalog vitték őket Dornești-be. Ott egy tehervonatra rakták őket, és 14 nap múlva Calafatba érkeztek. Két hónap múlva, 1941 októberében ismét Bukovinába küldték őket, ahol két hétig kényszermunkát végeztek, majd Transznisztriába, a Berșad és Moghilev Podolsk táborokba deportálták őket. A zsidók 80%-a betegségek, a hideg és az éhség miatt halt meg.

A templom épületében két tábla található, amelyeken a transznisztriai táborokban elhunyt 400 szireti zsidó neve szerepel.

Shabbat Shalom!