Ancuța babái, Marosvásárhely
Anca Chindea, Ancuța, néhány évvel ezelőtt érkezett Marosvásárhelyre egy háromnapos kiállításra. És itt maradt. Az „Ancuța babái” című kiállítás a város állandó színfoltjává vált. A bástyában található helyiség egyre több baba otthona lett. És egy menedék a mindennapi életből azok számára, akik felmennek a lépcsőn, és belépnek ebbe a mesebeli térbe. Mert igen, Ancuța egy mesével fogad minket. Vagy többel. Attól függően, mennyit szeretnénk a babák és a népi szövetek között időzni.
A kiállítás egy kis múzeummá vált. Ahol a belépés ingyenes. Ha szeretnénk, adományt hagyhatunk. Vagy vehetünk egy könyvet, amivel mi is egy kicsit támogathatjuk a múzeumot. Egyébként épp most jelent meg Ancuța újabb könyve. Egy könyv, amelyet azok ösztönzésére írt, akik átlépték a bástya küszöbét. Egy könyv a kiállítás történetéről. És remélem, hogy ez a történet minél hosszabb lesz. Remélem, hogy még sok éven át részesülhetek abban a őszinte szeretetben és örömben, amellyel a „várbeli hölgy” a legújabb babákról mesél.
Ha Marosvásárhelyre látogattok, térjetek be oda is. Megéri. Mert amellett, hogy egy egyedülálló kiállítást láthattok, pozitív energiával is feltöltődtök...
Gesta-ajánló:
Szele Tamás: Trump és a pénzecskék
Donald Trump megtalálta a módját annak, hogy áruba bocsássa, szó szerint monetizálja az amerikai elnök tisztségének tekintélyét. Viszont, mivel eladta, ne csodálkozzon, hogy ez a tekintély már nincs meg.
Lesz-e rendszerváltás a romániai magyar politikában? Ha lesz, milyen lesz?
Nem mi válunk bűnössé ilyenkor, hogy teret adunk a meg nem tért báránynak, aki bőrét levedlve bármikor újra farkassá változik, ha a hatalom közelébe kerül, vagy visszakerül? Hogyan számolunk el közösségi lelkiismeretünkkel, ha azoknak adunk hatalmat – legyen az médiabeli, közösségi, bármilyen és bármekkora –, akik pont azok elnyomásából éltek olyan jól, akiknek az érdekében rendszerváltást tervezünk? Nem érzi senki az ebben megbúvó óriási erkölcsi bűnt? Nem másért, csak a magyar történelem bővelkedik az ehhez hasonló jelenségekben, nem menve túl messzire: még ma is úgy éljük erdélyi magyar mindennapjainkat, mintha egypárti rendszer lenne, mert az is van. Mindez elvezet egy mélyebb, társadalmi-etikai kérdéshez is. Itt érdemes megemlítenem a „határhelyzet" (Grenzsituation) fogalmát, amely Karl Jaspers egzisztencialista filozófiájából származik – olyan pillanatokra utal, amikor az ember szembekerül a halállal, a szenvedéssel, a bűnnel vagy a véletlennel, és ezekben a helyzetekben derül ki igazán, milyen erkölcsi szubsztanciája van.
Szele Tamás: A szentpétervári banánkirályok
Putyintól alig két-három kézfogásnyira már kokaincsempészeket és banánkirályokat találunk.
Bolojan felemás reformjai: csökken a budzsétárok száma, de nem eléggé
Idén áprilisban 1.274.999 közalkalmazottat tartottak nyilván Romániában, 5306-tal kevesebbet, mint januárban - derül ki a pénzügyminisztérium honlapján szombaton közzétett adatokból. Márciushoz képest 2462-vel, tavaly áprilishoz képest 31.235-tel csökkent a közalkalmazottak száma.A közalkalmazottak 63,9 százaléka - 814.590 személy, 1924-gyel kevesebb, mint januárban - a központi közigazgatásban…
70 milliárdot hozott az uniós tagságunk - hol a pénz?
Képzeljük el, ha nincs Dragnea, ha az RMDSZ nem folyton kormányzati pozíciókról tárgyal Bukarestben, hanem izomból ráfekszik az uniós források lehívására, és nem engedi, hogy Hargita megye Teleorman megyével kerüljön egy szintre az uniós forrásfelhasználás tekintetében – mert volt ilyen időszakunk is. Ez a vonat azonban elment, és nem kár érte: ezek a fejlesztési pénzek pontosan olyanok voltak, ahogy írtam: ingyenpénzek.